Dávid Ági Kincsem

Kincsem


Kérdezed melyik a legszebb szó? Hát a "KINCSEM".



Hallod, milyen lágyan zenél, mikor kiejtem?
"KINCSEM", cseng a fülemben csendesen.
Meg ne zavarj az élvezetemben!
"KINCSEM", drága szó, csak többet hallhatnám!
Mámorban ringatóznék, nem oly sután.
"KINCSEM", ennél szebben csengő szó nincsen.
Ha suttogva hallom, lebilincsel.
Miért oly ritkán hallani-e szót?
Férfiak! Tanuljátok meg jól!
E kedves szó milyen fontos nekünk.
Ha halljuk boldog lesz az életünk.
     Dávid Ági
(2011. március 1.)

Bakos Erika: Mert a Férfi

 Bakos Erika: Mert a Férfi 



 

"Mert a Férfi élet"

Vad vizek hullámain
száguldó erő,
lelked palotájában
a legjobb szerető.

"Mert a Férfi élet"

Véres harcmezőkön
csatába induló,
szeretteiért ha kell,
hegyeket mozdító.

"Mert a Férfi élet"

Figyelmes barát,
és gyengéd szerető,
de a szív csapdájában,
titokban szenvedő.

"Mert a Férfi élet"

Néha magányos
sértett erő,
Mégis lételeme,
a szabadság s levegő.

"Mert a Férfi élet"

Egymás nélkül nem
élhet Férfi és a Nő,
összefonódott testük,
egy galaktikus erő.

"Mert a Férfi élet"

Ünnepeljük őket ma,
s áldás szálljon rájuk,
kössük édes bokrétába,
szeretetünk, vágyunk.
     Bakos Erika
(2011. március 6.)

Petőfi Sándor :MINEK NEVEZZELEK?

Petőfi Sándor                                                               
MINEK NEVEZZELEK?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Miként ha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?

(Pest, 1848. január.)
- Mondd, fogunk mi még találkozni egymással?
- Ki lát a jövőbe? (...) Mivel csak a hegyek nem találkoznak egymással, minden reményünk megvan rá, hogy mi még találkozhatunk.

Berkesi András