Bertók László: Boldogság dal

Bertók László: Boldogság dal              



Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,

csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.

Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,

s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,

és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,

egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,

Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Tűnődés

Tűnődés                                                                    



Kíváncsi játék és szeszély
A szerelem először
Reánk tekint egy szem, beszél
Ígér, s lángja előtör

S minthogy magunkat szerfelett
Szeretjük, s ez nagyon jó
Szeretjük őt, aki szeret
Hisz ízlésünk hasonló

Hálálkodunk, kis tanácsunk
Megosztjuk vele szépen
Nagyon hamar rákapunk
S udvarolunk is cserébe

Már úgy mondjuk, mint szerepünk
Mit elmondunk ezerszer
Aztán azért is szeretünk
Mert már elkezdtük egyszer
- Mondd, fogunk mi még találkozni egymással?
- Ki lát a jövőbe? (...) Mivel csak a hegyek nem találkoznak egymással, minden reményünk megvan rá, hogy mi még találkozhatunk.

Berkesi András